LélekKépző – Csoportos meditációs oldás, téma: TestvérSeb

A különösen tudatos szülő igyekszik figyelni arra, hogy ez ne történjen meg, de sokszor a tanárok, a nagyszülők vagy a környezet teszi őket verseny helyzetbe, így kialakul egy állandó versengés, aminek az eredménye az állandó hasonlítgatás lesz.

Az ilyen személy egész életében, állandó készenlétben éppen azt figyeli, hogy miben kell megugrania a lécet, miben lesz jobb más, mint ő maga és éppen mikor kell a legjobbat nyújtania a figyelemért, a szeretetért.

De hát mit várunk egy olyan világban, ahol testvérek küzdenek a hagyatékért, ahol egymás mellé van állítva az idősebb a fiatalabbal és a családi dinamika már ott megborult, hogy a szülő gyermek szerepből működik és reagál.

Mit várunk ott, ahol a szülő nem tudja elfoglalni helyét a családi rendszerben, ezért a testvéreknek kell átvennie a szülő szerepét?

Mit várunk ott, ahol a szülő az egyik gyermeket felemeli társ minőségben, a másik pedig nem érti hová lett a testvére?

Hiszen a túlzott összetartás is egy ingoványos talaj, mivel sokszor annyira szoros az a kapcsolat, hogy nem engednek be mást a rendszerbe. Majd pedig azt veszi észre a testvérpár, hogy életünk ugyanazon mederben történik, ennek pozitív és negatív hozadékával.

És most még csak az élő testvérről beszélünk.

A vesztett testvér csak mélyíti ezt a folyamatot.

Nem is az a cél, hogy teljesen begyógyuljon és egy steril kapcsolat legyen, hanem fő cél, hogy egy harmonikus, könnyedén élhető és áramló testvéri kapcsolat alakuljon ki. Hiszen nem a TestvérSeb a rossz, hanem az, hogyha kibillen a középből, bármely oldalra billen az már egy diszharmóniát eredményez és valamerre elhúz. A lényeg az arany közép, egészséges keretek között, ártás és fájdalom nélkül.

A TestvérSeb gyógyítása azért fontos, hogy a testvéri kapcsolat ténylegesen úgy tudjon működni, ahogyan az a két félnek a legjobb, nem pedig a szülői nyomás, befolyás által. Miközben a testvérek egyenrangú félként élnek, elismerve azt, hogy az egyik idősebb, mint a másik, és nem pedig társként vagy ellenségként élik meg a viszonyt.

A csoportos meditációs oldásnál, mindenki önállóan van benne a gyakorlásban, mindenki egyszerre meditál. Mégis a kollektív és a közösség ereje egy olyan energetikai teret hoz létre, ahol a közös cél (vagyis az adott oldás témája) összehozza őket és egy magasabb rezgésszinten tud megtörténni a meditáció.

Az oldás a meditáción keresztül történik. A vezetett meditáció során különböző helyzeteket vizsgálunk meg, ahol oldó mondatok segítségével oldjuk ki az elakadásokat. (Ezeket nem kell hangosan mondani, lehet magadban, csendben is.)

Tehát a csoportos meditációs oldásnál, egy közös meditáció során különböző elakadásokat, helyzeteket jelenítünk meg, amit oldó technikák segítségével oldjuk ki.

Az oldásaim során már a meditációs oldás minden mélységét megtapasztaltam, ezért is több éves rutinnal vezetek le egy ilyen alkalmat.

De mindenkinek javasolt, aki a fent leírt megéléseket tapasztalja. A TestvérSeb teljesen másképpen dolgozik, mint egy ApaSeb vagy egy AnyaSeb. A testvéri kapcsolat az egyik legszebb és legértékesebb kapcsolódás, ami két ember között lenni tud. A testvér az, aki tényleg onnan jön, ahonnan te. Akinél vagy mindkét, de legalább az egyik szülő közös, az idegrendszeri alap állomány egyező, mégis másképpen hat a testvérekre a körülmény. Ugyanaz a megélés és mégis más szemszög, más következmény. Ez egy olyan mély és erős sebzettségi alap, amivel jó, hogyha az ember foglalkozik.

Erre csak rájön az, hogyha a testvéreket versenyeztették, érzékeltették, hogy az egyik okosabb, mint a másik, vagy az egyik ‘ilyenebb’, mint a ‘másik’.

A TestvérSeb egy sokkal mélyebbről és átfogóbban mozgolódó seb, éppen ezért láthatatlan szálakkal mozgatja az elakadásokat.